Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két hang a szélben

2008.04.07


Két hang a szélben...

Fagyos e szív mint egy jégcsap,
Nyomában élő s holt mind megfagy.
Szívét elérni egyenlő a lehetetlennel,
Pedig teste felér minden gyönyörrel.

Dehogyis,minden szavad balgaság,
Lelke olyan akár egy bimbódzó virág.

Szemének lágy,te tüzes tekintete,

Mintha körülötte minden oly csodás lenne.


Szavaid hamissak,szíve akár a tövis,
Szúr,vág,olyan mint a bozótos ő is.

Lelke kegyetlen,érzelmektől mentes,

Szívja mások vérét mint vámpír,előtte halomban a sok holttest.


Míly borzalmas szavak,ilyennel ne is illesd a drágát
,
Őt úgy kell védni mint bimbódzó rózsát.
Neki van a legcsodálatosabb lelke,
Csak szeretetre éhes,s ez miatt oly gyenge.

Hazugság!Ő olyan mint a tenger tajtéka,
Mely kegyetlenül a partot csapdossa.

Nincs benne kímélet oly kegyetlen Ő

Maga a megtestesült ördög ez a nő.


Otromba szavaid csúfítják e világot,
Hervadásnak kényszerítik e csodás virágot.

Mért kell gonosznak beállítani e szépséget,
Mért nem fogadod el hogy jó is lehet az élet?

Mert te túl szépnek mutatod be a világot,
S ezt a nőt,az úgymond"virágot".

Mért szépíted ez a kegyetlen szívű nőt,

Kinek szíve oly rideg hogy soha sem találja meg a nagy őt.


Nem értem mért vagy oly pesszimista.

S te,mire föl vagy ekkora optimista?

Tudod,sohasem érted már az élet szépségét.

Nem,te vagy az aki nem veszi észre e nő kegyetlenségét.
Amit te nem érthetsz,hogy a boldogság mindent megszépít....

Persze...viszont e nő gyűlölete mindent elrondít.

Nem értessz te semmit...

Mért kéne élnem a szép szerint....?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.